Magyar Igazolványt kaphat az a nem magyar állampolgárságú, magát magyar nemzetiségűnek valló személy, aki:

2001. évi LXII. törvény a szomszédos államokban élő magyarokról[1]

Az Országgyűlés[2]
- a Magyar Köztársaságnak az Alkotmány 6. § (3) bekezdésében foglalt, a határon kívül élő magyarokért viselt felelősségének érvényesítése érdekében, Magyarországgal való sokoldalú kapcsolataik ápolásának és fejlesztésének előmozdítása céljából,

A Magyar igazolvány kérelmezéséhez szükséges a kitöltött kérelem (továbbá nyilatkozat és meghatalmazás a kérelem továbbítására) mellett egy darab 3,5 x 4,5 cm-es igazolványfénykép, valamint személyazonosító okirat (felnőttek esetében - személyazonossági, útlevél, gépjárművezetői engedély, 15. életévüket be nem töltött személyek esetében születési anyakönyvi kivonat). A magyar nemzetiségű, 18. életévét még be nem töltött kiskorú gyermek nevében a törvényes képviselőnek is alá kell írnia a Magyar Igazolvány iránti kérelmet.

Kézikönyv a határon túli magyarokat érintő jogszabályi rendelkezésekről címmel jelent meg a Magyar Országgyűlés Hivatalának gondozásában egy kiadvány, amely a határon túli magyarokkal foglalkozó kérdéseket, jogszabályokat és rendeleteket tartalmazza. A kézikönyv szerzői: Tóth Judit és Ugróczky Mária, szerkesztették: Ódor Bálint és Dr. Törő Csaba.

2001. évi LXII. törvény a szomszédos államokban élő magyarokról

A kedvezménytörvény által a kedvezmények igénybevételére jogosító igazolások bejegyzésére szolgáló mellékletek (diák-, pedagógus-, utazási kedvezmény) e dokumentumok betelte után további bejegyzésre alkalmatlanná válnak. Célszerűtlen, hogy a mellékletek betelte miatt magát az igazolványt is cserélni kelljen, ezért ennek kiküszöbölése pótfüzet kiadásával lett megoldva, melyet a jogosultnak kell kérelmeznie. A pótfüzet az igazolványokhoz hasonlóan a információs irodák és a diplomáciai és konzuli képviselet közreműködésével kerül kiadásra.